Koreai Kulturális Csereprogram - beszámoló - My k-blog

2017. augusztus 17., csütörtök

Koreai Kulturális Csereprogram - beszámoló


Idén nyáron (2017. július 30-31-én) harmadjára is megrendezésre került a Koreai Kulturális Csereprogram, ahol 25 koreai diák és 4 felnőtt látogatott el Budapestre, hogy 2 csodás napot töltsenek el a magyar résztvevőkkel. Magyar részről az Idolater csapatának köszönhettük a rendezvény lebonyolítását. Június elején került kiírásra a pályázat, ahol végül 31 diák lett beválasztva a programba. Hogy milyen volt ez a 2 nap? Két szeretett olvasónk mesélt nekünk a tapasztalataikról, élményeikről, amiket az engedélyükkel most veletek is megosztunk! 

"Sziasztok! 
 Hoztam egy beszámolót a hajókázásról a koreaiakkal! Kezdem ott, hogy előző éjszaka nem nagyon tudtam aludni és ahogy később megtudtam, más sem igazán! A programban az volt, hogy elő kell adni egy kis táncot, vagyis akinek kedve van hozzá, szóval egy kis flashmob-szerűséget. A hajókázás este volt és előtte elmentünk egy nagy parkba a helyszínhez közel (Szent István park), ahol gondoltuk, hogy a többi magyar résztvevővel próbálunk és közben ismerkedünk is. Az volt a jó, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem volt még ilyenen, vagy aki nem ismerte volna a többieket. Szóval vicces volt látni, ahogyan bakizunk próba közben, és azt, hogy itt mindenki azért van oda, amiért te is: a K-popért! Körülbelül 2 órát gyakorolhattunk ott a fűben és a tikkasztó melegben, de megérte, hiszen egész jól összehoztuk!
 Amikor már idő volt, elmentünk a kikötőbe és mindenki egymás kezét fogta, hogy valaki el ne ájuljon, mert annyira izgultunk. Amit ott láttunk, az az, hogy elég sok ilyen utat szerveztek és annyi turistabusz volt, hogy mindegyiknek integettünk, mert mondanom sem kell, előbb odaértünk, mint a koreaiak. És most jön az a pillanat amikor megláttuk őket! Leszállnak a buszról kb. 100 méterre tőlünk és integetnek nekünk és mosolyognak. Annyira hatalmas boldogság volt! Képzeljétek el, amikor 20 magyar lány csak vigyorog és felszáll a mennybe a boldogságtól, és most nem túlzok.
 Együtt felmentünk a hajóra és helyet foglaltunk. A koreaiak tanára, tőlünk pedig Wicky mondott egy pár szót, amit fordítottak nekünk. Annyi ujjongás és visítozás volt, hogy még most is cseng a fülem! Ezután következett, hogy a koreaiak táncoltak, azután pedig mi. Annyira édesek voltak és zavarban is voltak. Egyszerűen imádtam! A mi produkciónk szerintem ennél is viccesebb lehetett, mert ők régóta próbáltak, mi viszont, amint meséltem, mindössze kb. 2 órát a tűző napon, de azért megcsináltuk!
 Mielőtt felmentünk a hajóra, mindenki kapott egy számot. Valami app segítségével volt megadva, hogy ki melyiket és mindenkinek jutott egy koreai diák, akivel megajándékozták egymást. Amikor a te neved jött (a hajón voltunk ekkor) kimentél és cseréltetek, majd egy ölelés! Hát én ott estem majdnem össze! Annyira aranyos volt a lány, akivel cseréltünk, mert egyidős volt velem, de olyan kis cuki picike és végig mosolygott! Awww~ Az ajándékról annyit, hogy rengeteg étel és pipere holmi, ami várható volt. Ezután felmentünk egy szinttel feljebb, majd lehetett ismerkedni. Vagy a koreait, vagy az angolt kellet beszélned, hogy kommunikálhassatok, szóval én angoloztam! Vic és én egy lánnyal beszélgettünk és konkrétan csak vigyorogtunk, mert nem fogtuk fel, hogy te tényleg itt van és ez az egész komolyan megtörténik. Azért persze beszélgettünk is, ami nagyon jó volt. A koreaiak cuki egyen pólóban voltak, amit a videókon fogtok is látni.
 Ez annyira talán nem izgalmas, de a fedélzet tele volt pókokkal - pfujjj! Az egyik srác feje fölött volt, egy másik pedig leütötte a cipőjével. Egyel kevesebb! Maradt 99! A hangulat nagyon jó volt, bár először kicsit feszült volt a levegő, de aztán szólt a zene és mindenki ellazult. Kimentünk és táncoltunk, illetve énekeltünk és közben néztük a gyönyörű, kivilágított Budapestet. Egyébként szörnyen meleg volt, pedig este volt és vízen voltunk ráadásul, de még így is! Ez azonban nem volt nagy akadály! 1,5 óra volt ez az egész és nagyon hamar eltelt, de mégis isteni volt! A többiek számára folytatódott a buli, mivel volt, aki ott is aludhatott a koreaiaknál a hotelben, de erről Viki szerintem fog nektek mesélni. Én sajnos arra nem mehettem, de a hajókázás is hatalmas élmény volt.
 Remélem kicsit át tudtam adni milyen is volt, és hogy milyen hasznos is tud lenni az angol az ilyen helyzetekben! Azt is remélem, hogy nem hagytam ki semmit, de ha mégis, akkor Viki arról biztos fog mesélni! Puszi mindenkinek!"


⋄∾

 "Az egész a Szent István parkban kezdődött számomra, ahol is egy kis csapatépítés jellegűen szerveztünk egy táncpróbát, amit természetesen elő is adtunk a koreaiaknak. Az összeállítás az EXO-CBX "Hey Mama", EXO "Call Me Baby", HIGHLIGHT "Plz, Don't Be Sad", TWICE "KNOCK KNOCK", BLACKPINK "Playing With Fire", GFRIEND "Navillera", GOT7 "Just Right", TWICE "TT" és a PRODUCE 101 "Pick Me" női verziójából állt. Mindegyik számhoz becsatlakozhatott az, aki szeretett volna, így egy fantasztikus produkció született belőle.
 Fél nyolckor elindultunk a hajóhoz, ahol rengeteg koreai csapat mászkált, hajóról le, előttünk csapatban, míg végül a mi kis brigádunk is megérkezett. Sorba állítottak minket, és egy véletlenszerű szám generátorral kisorsoltak nekünk 1-1 számot 1-től 25-ig. Ez az ajándékozáshoz kellett.
 Felszálltunk a hajóra, ahol mindenki kényelmesen elhelyezkedett, majd a bemutatkozás következett. Wicky, a program vezetője is tartott beszédet, szintúgy, mint a koreai diákok egyik tanárnője és másik kísérője, Ryan Kim. Ezután azonnal a műsorokra tértünk át, amit a koreai diákok kezdtek. Először a fiúk adták elő az EXO "Dancing King"-jét Yoo Yae Suk közreműködésével (ő természetesen nem volt jelen a programon ><), majd a lányok következtek a TWICE "Signal" feldolgozásával. Ezután az egész csoport performansza következett, ami PSY "New Face" és "I LUV IT" számait foglalta magában. Nagyon ügyesek voltak, le a kalappal előttük! Ezután a mi előadásunk következett, amit mosolyogva, a dalokat hangosan énekelve néztek végig. A "Pick Me"-nél volt a leghangosabb az ováció, hiszen a Produce 101 egy nagyon nagy show náluk, és örültek, hogy hozzánk is eljutott.
 Ezek után ajándékozás következett. A koreaiak is kaptak egy-egy számot, így ott derült ki, ki kinek ad ajándékot. A koreai diákoknak könnyebb volt, hiszen mi magyarok csak lányok voltunk, de közöttük voltak fiúk is szép számmal, így uniszex ajándékban kellett gondolkodnunk. Én egy Sunny nevű lánytól kaptam ajándékot, ami nem más volt, mint két kézkrém és két állatos arcmaszk volt (a kezdőszett, szinte mindenki kapott ilyet), illetve egy kis testpermet és egy aranyos, horgolt karkötő. Persze egy nagy öleléssel köszöntük meg egymásnak az ajándékot, amit mindenki nagyon jól kezelt. Én egy Rubik-kockával és egy kis üveg házi baracklekvárral készültem neki, amit meg is kóstolt a szálláson, és örömmel hallottam, hogy nagyon finomnak találja. A többiek is hasonló ajándékokat kaptak, volt olyan, aki egy hatalmas csomagot kapott, illetve valaki a tavalyi "EXO DEAR HAPPINESS Fuji" fotókönyvet is kapott. (Megjegyzésként, mikor a lány megköszönte a fiúnak az ajándékát, a srác ezt válaszolta: „You like EXO? I hope so, because it was expensive” [„Szereted az EXO-t? Remélem, hogy igen, mert nagyon drága volt.”])
 A hajóút során nagyon sokat ismerkedtünk, én legjobb barátságra tettem szert egy Min nevű lánnyal, aki velem egyidős és borzasztó szép. Tőle kaptam pár finom koreai sós snack-et, illetve egy csomag 'choco pie' nevű sütit, ami állítása szerint Koreában nagy népszerűségnek örvend. A többiek mind azt mondták, milyen szép vagyok, nekik nagyon tetszett például a double eyelid (dupla szemhéj), illetve az, hogy a korunk ellenére milyen magasak vagyunk. (Min 153 centi volt, én pedig 169 vagyok, így egy fejjel bőven magasabb voltam nála, és az összes lánynál is). A hajón rengeteg koreai számot énekeltünk és táncoltunk, volt a repertoárban BIGBANG, Seventeen, WINNER és BTS is. Fél tízkor leszálltunk a hajóról, majd tovább utaztunk a koreai busszal, ami a szállásra vezetett.
 Itt átöltöztünk, elfoglaltuk a szobánkat, majd az ötödik emeletre mentünk fel, ahol egy hatalmas szoba várt minket. Ezek után játékok következtek. Először be kellett mutatkozni, viszont a koreaiaknak magyarul („Az én nevem...”), nekünk pedig koreaiul (az én esetemben '내 이름은 비키입니다', [nae ireum-eun Viki ibnida]).Ezek után az első játék az egy számolós lánc volt – a 3 6 9. Körben ültünk és elkezdtünk számolni sorban, tehát az első ember ’one’, utána a másik ’two’, viszont a harmadiknak tapsolni kellett. Ez azért volt fontos, mivel a 3, 6 és 9-es számokra tapsolni kellett, tehát nem szabadott kimondani. Ha a számban volt 3, 6 vagy 9, akkor is tapsolni kellett (pl. 36, 13, 79). Ezzel sokáig elvoltunk, ugyanis aki elrontotta, annak választania kellett: HIT or DANCE? Ha a hit-et választotta, akkor koreai embernek magyart, magyarnak koreait kellett választania, aki ráüt a vesztes hátára. Én egyszer a hit-et választottam, és a mellettem ülő fiúra esett a választásom, mivel közel volt, és igazán fájdalmasat ütött a hátamra. Ha viszont a dance-et választottuk, akkor szintén ugyanígy egy partnert kellett választanunk, és vele egy választott számra táncolni. Az előbb említett fiú – nevezzük nevén, Jinho – engem választott egy dance-re, mikor ő vesztett, visszavágó gyanánt, így együtt táncoltunk a "Signal" refrénjére, ami nagyon aranyosra sikerült. (Egyébként ő választotta a számot, mivel nagy TWICE fan és Nayeon volt a háttérképe is.)
 Ezek után következtek hasonló játékok, mint például a 007 BANG, a 10 fingers és a suttogós szólánc, amiben először egy magyar szót (töltött káposzta – na, ez nem ment), utána pedig egy koreait (fiú – ebből pedig az első betű lett rossz, így krumpli lett a végén) kellett eljuttatnunk a másikhoz. A közös játékok után pedig külön váltunk, és voltak, akik magyar kártyáztak, sokan beszélgettek, illetve valakik a levegőn voltak. Én az új barátaimmal maradtam és beszélgettem. Megismertem egy Lisa nevű lányt, aki rengeteg képet küldött a kedvenceimről, mivel egy olyan szuper appja volt, ami tele volt HD képekkel, szinte minden idolról. Ezek után tesztelte, mennyi idolt ismerek, képeket mutatott, és végül kiderült, mindet felismertem.
 Egy időre kiültem az erkélyre, mivel szentimentális hangulatom lett – ekkor jött a következő barátom a képbe, Hwangseok. Megkérdezte, mit csinálok itt kint, majd beinvitált a kártyajátékukba, amiben amúgy ő nem játszott, hanem nekem segített, adta az instrukciókat, melyik lapot tegyem le és még a kártyákat is ő húzta nekem. Francia kártyával játszottunk, szinte minden kártya valamilyen akciókártya volt, például a dáma miatt egy körből kimarad a melletted ülő, a királynál, ha leteszed, egy új lapot kell húznod. Igaz, utolsó lettem, hiszen az első játékom volt, de nagyon jól szórakoztam. Megkaptam azt a dicséretet Hwangseok-tól, hogy hosszúak a lábaim – először nem tudtam semmit sem mondani, csak nevettem, de kiderült, bóknak szánta, így megköszöntem. Tőle kaptam egy nagyon aranyos ajándékot – egy bőr karkötőt. A második nap pedig magának is vett egyet, így közös karkötőnk van. Ilyenkor már hajnali három fele járt az idő, mégsem aludt senki.
 Én például legjobb barátaimmal – Minnel, Sunny-val, Jenny-vel, Hwangseokkal és Donghak-kal – hajnali négykor az ő szobájukban rament ettem – igazi, koreai rament! Az evőpálcikákkal meggyűlt a bajom, de borzasztó segítőkészek voltak. Az egyik tészta egy csípősebb, de eredeti fajta volt, a másik pedig fekete szószos. Mindkettő nagyon finom volt és egy új élmény. Érdekességképpen a dobozon egy AOA tag reklámozott, akit végül felismertem. Végül fél ötkor elvonultunk a szobánkba, de még messengeren írtunk egymásnak. Sokak szerint nagyobb önbizalomra lenne szükségem és megígérték páran – Lisa és Hwangseok -, hogyha első esetben én megyek Koreába, a reptéren fog várni és elvisz mindenhová, második esetben pedig ha még egyszer jön Magyarországra, felhív, és mindenképpen találkozunk.
 Reggel, csupán két óra alvás után semmi fáradtság nem látszott rajtunk – ugyanolyan életvidámak voltunk, mint tegnap. Igaz, a létszám kicsit megcsappant, de boldogan sétáltunk át a közeli Burger King-be, ahol finom burgereket ettünk reggelire. Ezek után következett a könnyes búcsú, amikor is nekünk el kellett válnunk tőlük, mivel az új csapat jött a városnézésre.
 A legjobb az egészben a közvetlenségük volt, illetve, hogy senki sem egy koreai idol-szintű ember volt. Ugyanolyanok voltak, mint mi, teljesen átlagos diákok, mint mi. Nem hordták fent az orrukat, örömmel tanultak magyar szavakat és aranyosnak tituláltak minket, mikor együtt énekeltünk egy-egy koreai dalt.
 Mindenesetre egy nagyon meghatározó élmény marad ez számomra és remélhetőleg mihamarabb viszont láthatom őket. Köszönök mindent!"

Nóri & Vic

A Nóri és Vic által készített képeket, videókat ITT tekinthetitek meg, illetve több képért az Idolater oldalát keressétek!

Köszönjük a beszámolókat, és reméljük, hogy a többiek is hasonlóan jól érezték maguk, továbbá jövőre is megrendezésre kerül a csereprogram! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése