Átmeneti idolcsapatok


Az alábbi cikkben egy rövid bevezetőt találhattok, majd olyan csapatokat, melyeket átmeneti promóciókra terveztek.

Miről is van szó?
 Egyre több és több olyan idolcsapat alakul meg, melyek nem permanens promóciókra rendezkednek be. Például a Big Byung mindössze a nézők szórakoztatásának céljával alakult meg, humoros dalokat adtak elő. Az idő teltével, azonban ezek a csapatok már egyre kidolgozottabb és komolyabb promóciókra lettek tervezve, konkrét koncepciókkal és menedzseléssel mögöttük.

Miért?
 Felmerülhet a kérdés, hogy mi ebben a ráció? Miért jó már a debütálás napján tudni pontosan, hogy mikor fog a csapat felbomlani? Ezek az átmeneti csapatok először már debütált idolokból alakultak meg, ami így, remek kollaborációs lehetőségnek minősült. Egy-két kislemez, pár fellépés és vége. Ez tulajdonképpen az ügynökségen belüli kollaborációs csapatok egy új szintre emelése, ami összekapcsolja a különféle ügynökségeket és új kapukat nyit meg, hogy az előadók kipróbálják, milyen is lehet együtt dolgozni. Az ilyen csapatok hamar népszerűvé váltak, hiszen egy teljesen új felállás született, az előadókat pedig olyan oldalukról ismerhettük meg, amiket általában nem mutattak meg. Ilyenkor mindenki kiszakad a megszokott környezetből, kimozdul a csapat szokásos koncepciójából, más producercsapattal, esetleg idegenekkel kell együtt dolgoznia. Az előadó számára tehát jó tapasztalat és promóció egyben, míg a rajongóknak csupa öröm, látni, ahogyan az elképzelt "álomcsapatok" megalakulnak.
 Mindeközben a zeneipar rájött arra, hogy a gyakornokok tolonganak a debütálás lehetőségéért, a verseny azonban egyre szorosabb. Az ügynökségek saját gyakornokaikat versenyeztették, hogy a rajongók kiválogassák kedvenceiket. (Pl. NO.MERCY, WIN: Who is The Next? stb.) Ekkor jött a csavar.

Élen jár a "Produce 101"
 A "Produce 101" első évada meghozta a teljes áttörést. Nem csupán azért, mert gyakornokokból állította össze a csapatot, hanem azért is, mert különféle ügynökségektől érkeztek a szerencsét próbáló énekespalánták. Egy teljesen új színfolt került a zenei palettára. A kellemes és hasznos összekötéseként is értelmezhető ez a verseny, hiszen a rajongók választhatták ki, hogy kiket látnának szívesen egy csapatban, így a sikert szinte már elkönyvelhették az ügynökségek, illetve a gyakornokok számára is egy álom valósulhat ezzel meg. Ritkán sikerül csapatokat úgy menedzselni, hogy két ügynökség osztja meg ezt a feladatkört, ez pedig különösen nehéznek minősül, ha pl. 8 különböző ügynökségtől érkeznek a csapat tagjai és egy kilencedik menedzselése alá kerülnek. Egy rendkívül költséges befektetés ez, ezért első körben az I.O.I-ért sem tolongott sok cég, akik szárnyuk alá vették volna a lányokat. Noha a lányok bő egy év leforgása alatt olyan sikereket értek el, amiről más előadók álmodni sem mertek, ezt a népszerűséget egyik cég sem láthatta előre. A második évad már igen ígéretesnek indult az első évad után, s ugyanazt a mintát követve egy újabb átmeneti csapat megalakulását eredményezte.

Secret Love


Eredeti név: 비밀
Műfaj: melodráma, thriller, romantikus
Rendező: Lee Eung Bok és Beak Sang Hoon
Író:Choi Ho Chul és Yoo Bo Ra 
TV csatorna, ami vetítette: KBS2
Részek száma: 16
Vetítés dátuma: 2013. szeptember 25.-2013. november 14.
Vetítés ideje: Szerdán, és csütörtökön 21:55-kor
Dorama nyelve: koreai
Ország: Dél-Korea

TÖRTÉNET:
Főhősnőnk, név szerint Kang Yoo Jung a történet kezdetén örömöt örömre halmoz, hiszen nem sokára egybekel élete szerelmével, a mondhatni sikeres Ah Do Hoon-nal. Ám nem merül ki ebben a sztori, hiszen van egy másik főszereplőnk is, Jo Min Hyuk,  aki nem mellesleg dús gazdag, és egy nagy multinacionális cég örököse. Sajnálatos módon Min Hyuk-ot cseppet sem érdekli a gazdagság, ha nem lehet szerelmével, akivel kapcsolatát apja erősen ellenzi. A lány teherbe esik, és a nagy hírt közölni akarja kedvesével, ekkor viszont brutális módon elgázolják. Vajon mi lesz, mikor megtudja, hogy a volán mögött főhősnőnk jegyese ült?

Ziluolan - interjú


Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Sumire Lee után ismét egy írót kérdezgettünk, ezúttal is a Ti kérésetekre :) Reméljük, hogy élvezni fogjátok a Zilu-val készített interjúnk! ^^


1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! Sokaknak ismerős lehet a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
Zilu becenéven szoktam írni és angol fanficeket fordítani, amiket a Handwritten Past nevű blogon teszek közzé. Főleg ázsiai idolokkal írok, de más témakörökben is szívesen alkotok az utóbbi időben.

2. Mikor kezdtél el írni? Esetleg emlékszel még az első történetedre? Hogyan tekintesz vissza rá? 
Körülbelül két éve indítottam a blogot és ha jól emlékszem, pár hónappal azután tettem közzé a legelső saját írásomat, addig csak fordítottam. Nemrég kezdtem el tatarozni az eddigi műveket és ahogy ráakadtam arra a bizonyos elsőre; be kell vallom, elborzadtam. Egy fluff Chen/Xiumin egyperces volt és nagyon sok pozitív véleményt kaptam mind a blogon, mind a Facebook csoportban, aminek természetesen örültem, de így visszatekintve ezt inkább csak az olvasók jóindulatára fogom. Meglepő módon nem kötődöm annyira hozzá. mint némelyik későbbi írásomhoz.

3. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Azt hiszem, főként történetvezetés terén fejlődtem; régebben semmitmondó, de aranyos fluffokat szerettem írni, amik inkább arra szolgáltak, hogy szerezzenek pár kellemes és gondtalan percet az olvasóknak a kedvenceikkel, mára viszont komolyabb, mélyebb mondanivalóval bíró történetekben gondolkodom.

4. Nem kevés idő megírni egy-egy hosszabb, avagy rövidebb történetet. Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Az írás sokszor nehezebben megy, mint a fordítás. A saját történetekkel szemben mindig kritikusabb vagyok és próbálok olyasmit alkotni, ami hagy valamiféle nyomot az olvasóban, míg fordításnál csak arra kell figyelnem, hogy megőrizzem az eredeti történet hangulatát, így az gyorsabban megy. Általában nem naponta bizonyos időt szánok írásra, hanem egy ideig hanyagolom és mikor megjön hozzá a kedvem, viszonylag kevés idő alatt felvázlatolok több ötletet is. Nyilván sokszor volt már úgy, hogy iskolában vagy munka közben szerettem volna nekiállni valaminek, és olyankor bosszankodtam, hogy éppen nem tudok, de ezen kívül nincs túl nagy hatással a mindennapi életemre. Viszont többször is volt már olyan, hogy egy-egy kedves vélemény sokkal kellemesebbé tette a napom további részét.

5. Aki ismeri az írásaid, tudja, hogy főleg fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival, illetve lány x lány, yuri kapcsolatokkal találkozhat . Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Jaj, hát erre a kérdésre olyan hosszú választ tudnék írni, hogy beleőszülnék. A legeslegkedvesebb párosom, akikkel bármit és bármikor szívesen olvasok/írok/fordítok, az Kris és Tao. Még mikor debütált az EXO emlékszem, mennyire utáltam Kris-t, de aztán pár nap alatt elvarázsolt, később pedig Letty Because of you című történetére akadva teljesen belehabarodtam a párosba és a mai napig élek-halok értük.
Általában olyanokkal írok, akiket abban az időszakban nagyon szeretek, illetve az állandó kedvencekkel. Legtöbbször konkrét szereplőkkel kezdek írni, de néha van, hogy csak írok és később bevillan, hogy melyik pároshoz illene a történet - olyan még csak egyszer volt, hogy nem tudtam dönteni.

6. Több történetet és fordítást is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Legjobban az Apró lépések című történetemet szeretem, mivel sokáig dolgoztam rajta és a kedvenceim szerepelnek benne. Újraolvasva már nem tartom olyan jónak, de nagyon a szívemhez nőtt, így semmi pénzért nem tudnék megválni tőle.

7. Sok író választ magának írói álnevet – kíváncsiak lennénk, a tiédet mi ihlette? 
Semmiféleképpen sem akartam a saját nevemen publikálni, hiszen a többnyire meleg szereplők és a szexuális tartalom miatt nem örültem volna, ha akkor vagy akár a későbbiekben rátalál a blogra egy ismerősöm vagy munkatársam. Csak úgy nézelődtem az interneten és nagyon megtetszett a Ziluolan, ami ibolyát jelent, de ezen kívül nem volt rá különösebb okom, hogy ezt válasszam.

8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Mostanában nem kapok olyan sok visszajelzést, mint a legelején, ami egy kicsit néha elszomorít, hiszen úgy érzem, az újabb sztorijaim értékelhetőbbek. Sokáig nem voltam aktív író; az elmúlt hónapokban ha ritkán alkottam is valamit, azt nem tettem közzé, mert mire odakerültem volna, elment a kedvem tőle. Ennek oka részben az volt, hogy felbosszantott, hogy egy köszönömöt sem mondtak néhány kérésre fordított történetért. Úgy éreztem, felesleges órákat, napokat töltenem azzal, hogy keresek egy-egy jó történetet azzal a bizonyos párossal, amit szeretnének, majd lefordítsam, javítgassam és átolvasgassam hibákat keresve, ha annyira sem találta értékelhetőnek az illető, hogy odabiggyesszen egy köszit. A saját történeteknél, illetve az általam kedvelt fordításoknál más a helyzet, azokat a saját örömömre készítem, esetleg gyakorlásképp, nem feltétlenül várok hozzájuk bármiféle kommentet, csak reménykedem, hogy valaki másnak is elnyeri a tetszését, de mikor kapok hozzájuk valamiféle véleményt, annak mérhetetlenül tudok örülni. 

9. Ha valaki járt már a blogodon, tudhatja, hogy sokat fordítasz. Mennyire találod nehéznek – nehezebb, mikor egy másik nyelvről kell magyarosítanod, mint mikor eleve magyarul kell fogalmaznod? Mi szokott megfogni annyira egy-egy történetben, hogy lefordítsd?
Néha nehezebb, néha könnyebb, mint írni. Ha teljesen magával ragad a történet, nagyon rövid idő alatt le tudok fordítani hosszabb, bonyolultabb nyelvezetű ficeket is. Viszont van olyan, hogy nehéz magyarosítani a szöveget, sokat kell kutakodnom megfelelő kifejezések, szinonímák után, hiszen egy sima tükörfordításban csak idétlen, szóismétlésekkel teli történeteket kapnának az olvasók, azt pedig nem szeretném. Azonban lényegesen könnyebb, mint előrukkolni egy eredeti ötlettel.
Általában olyan ficeket fordítok, amiknek megtetszik a hangulata, érdekes a párosítás vagy kedves emlékeim fűződnek hozzá, esetleg a három együtt. Ilyen például a Free ride című többfejezetes fic Hobash-tól; régebben olvastam, így kicsit nosztalgikus újraolvasni/fordítani, kedves, átlagos történetnek indul, de komolyabb témákat és érzéseket is érint, és a befejezés sem egészen az, amire számít az ember, arról nem is beszélve, hogy Tao és Kris a főszereplő.

10. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Ki a kedvenc íród?
Hobash. Nagyszerűen fogalmaz, mindig érdekes ötletekkel áll elő és igényesek az ágyjelenetei, valamint rengeteg TaoRis-t ír, bár mostanában szünetel. 
Magyar írók közül Kirichant, Xiumarut és Sumirét tudnám nyugodt szívvel ajánlani bárkinek, szintén igényes sztorikkal és érdekes szereplőkkel alkotnak, még egyszer sem okoztak csalódást. TaoRis fan lévén pedig egyik legimádottabb íróm Letty.

11. Mostanában kissé eltűnt a neved a csoportból, de aki szemfüles, láthatta, hogy nemrég bétát kerestél magadnak. Mi vett rá, hogy visszatérj az íráshoz?
Lényegesen több szabadidőm lett, és elkezdtek hiányozni a fanfictionök. Ez idő alatt az olvasást is hanyagoltam, így mikor újra elkezdtem böngészni, nagyon sok olyan új történetet találtam, amit kár lenne nem megosztani a magyar (és angolul nem értő) olvasókkal, ám javítani is szerettem volna az eddig közzétett írások színvonalán, így jobbnak láttam más segítségét kérni.

12. Gondolkoztál esetleg azon, hogy abbahagyod az írást magyarul, vagy véglegesen? És itt egy kicsit a fordításra is visszautalva: próbálkoztál már a más nyelven való írással?
Még egyszer sem gondoltam bele igazán, de meglehet, hogy a következő hosszabb szünet után már nem lesz kedvem újra belelendülni az írásba. 
Több angol/amerikai íróval is tartom a kapcsolatot, szoktunk megadott promptok alapján egymásnak írni szösszeneteket gyakorlásképp vagy csak hogy legyen mire fanolnia a másiknak, de azokat nem szoktam közzé tenni, esetleg magyarra fordítom, kibővítem, továbbgondolom és így lesz belőle egy egész, viszonylag hosszabb történet, amit felteszek a blogra.

13. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Először mindenképpen szeretném kijavítani a régebbi ficeimet, addig csak rövidebb írások és fordítások várhatók. Ha ezzel megvagyok, minél előbb befejezem a jelenleg futó fordításokat (a többfejezeteseket, a kéréseket és a félbehagyott oneshotokat is), majd folytatom a Vándorló és Nincstelen című történetemet. Ezzel rengeteget dolgoztam már régebben is, csak valahogy aztán nem találtam elég jónak ahhoz, hogy egyáltalán közzétegyem a többi részt. Más konkrét tervem nincs jelenleg.

14. Mit üzennél az olvasóidnak?
Legfőképpen azt, hogy remélem, sikerült néhány olyan történettel találkozniuk a blogomon, amik elég mély benyomást tettek rájuk ahhoz, hogy később is visszatérjenek. Köszönöm azoknak, akik még a legelején biztattak, hogy folytassam az írást és bontakozzak ki, akárcsak azoknak, akik jó tanácsokkal láttak el vagy éppen végigkövették az eddigi munkásságomat. Azok, akik pedig ismeretlenül is néha-néha kedves üzeneteket, véleményeket küldtek nekem, remélem, tudják, hogy mindet megbecsülöm.

Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^

Zilu elérhetőségei:
 Facebook

Eungyo

Cím: Eungyo / 은교
Rendező: Jung Jiwoo
Író: Park Bumshin (a könyv írója), Jung Jiwoo
Producer: Ahn Eunmi, Lee Sanghyun, Jung Jiwoo
Játékidő: 129 perc
Hivatalos dátum: 2012. április 25.
Műfaj: dráma, romantikus, erotikus

TÖRTÉNET:
Egy hetven éves professzor és író, Lee Jookyeo (Park Haeil) elkezd gyengéd érzelmeket táplálni az alig tizenhét éves diáklány, Eungyo (Kim Goeun) felé, aki rendszeresen eljár hozzá takarítani. Seo Jiwoo (Kim Mooyeol), a professzorhoz közel álló tanítvány azonban, nem nézi jó szemmel tanára érzelmeit.

Magyar felirat (hamarosan)
Kritika (hamarosan)

South Club


South Club (사우스클럽) egy 5 tagból álló hangszeres banda, melynek frontembere a WINNER tagjaként ismertté vált Nam Taehyun. A banda 2017 februárjában alakult meg, első kislemezük, a "Hug Me" pedig májusban jelent meg. A bandát Taehyun saját ügynöksége menedzseli. A csapat tagjait nagyban inspirálják a 60-as és 90-es évek zenéi, előadói.

➞ Nevük jelentése: A South Club a főénekes, Taehyun nevéből fakad, mivel vezetékneve, a "Nam" koreaiul azt jelenti "South", azaz dél, mint irány.

Debütálás dátuma2017. május 26.
ÜgynökségSouth Buyers Club
KiadóNHN Bugs!

HIVATALOS:
Tagok
Diszkográfia
Videográfia


G-Dragon - Kwon Jiyong

 

2017. június 8-án kijött G-Dragon Kwon Jiyong c. albuma. Előzetesen elárulták, hogy ez az eddigi legszomorúbb hangzású albuma, ám ez több egyszerű szomorúságnál - számomra ez az album kegyetlenül őszinte és valóban, szomorú, de leginkább magányos. Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mióta kijött folyamatosan a lejátszási listámon vannak a dalok, és teljesen rongyossá hallgattam már őket - és egyszerűen annyi gondolatot szültek bennem, olyan érzéseket ébresztettek fel, amiket muszáj leírnom. Szóval üdvözlet mindenkinek, a Kwon Jiyong album kritikáját/ajánlóját/elemzését olvashatjátok: nem igazán tudom, minek nevezzem.
!! Nem vagyok profi, az alább leírt dolgok mind saját gondolatok, az összes csupán feltételezés, spekuláció, senki ne vegye készpénznek, hogy valóban úgy is van, mint ahogy azt én képzelem! Az alábbiak csak a saját szubjektív ötletek, illetve, hogy számomra mit is jelentenek ezek a számok. Továbbá: a fordítások vegyesen angol, koreai forrásból készültek, a magyarosítás minden esetben saját munka. És mivel nem nagyon beszélek koreaiul, esetlegesen előfordulhatnak félrefordítások, bár nagyon igyekeztem ezeknek az elkerülésére. !!




Intro - Middle Fingers Up (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, 24, Kush)

Az első dal az albumon a Middle Fingers Up címet viseli. Már ebből is következtethetünk kicsit a dal üzenetére; a felemelt középső ujj egy elég egyértelmű nemzetközi jelzés. Nézzük meg egy kicsit jobban!
Az első pár másodpercben csak egy zongorát hallunk, ám az is eléggé sztoikus; egymás után ugyanazokat a hangokat ütik le párszor, aztán egy másikat, és így tovább. Nem kell sokat várnunk, és megérkezik a dob és a többi hangszer is, hasonló ütemmel, mint a zongora: ez pedig végigkísér bennünket majdnem négy percen keresztül. Számomra a dal hangzása a belefáradtság érzetét kelti, mintha az előadójának elege lenne az egész világból.
A szám egyből a refrénnel indít - vessünk hát egy pillantást a dalszövegre! „Peace Minus One, mindenki, középső ujjakat fel!" Mint azt tudjuk, a Peace Minus One GD divatmárkája - ez esetben akár magával az énekessel is azonosíthatjuk. Felszólít minket, hallgatókat, hogy mutassuk fel az ujjainkat, ahogyan azt ő maga is teszi - de vajon miért akar bemutatni a világnak?
„A botrányai ennek a jól nevelt keleti országnak, olyan tiszta - a legutóbbi összeesküvés nagyszerű volt!" Már ebből a mondatból is csöpög a gúny, ám ezt tetőzve a „jól nevelt keleti ország" fordítható „kelet rabszolga országának" is. Gondoljunk csak a nemrég lezajlott választásokra és annak okára - teljesen érthető, hogy G-Dragonnak elege van a politikai korruptságból.
„Azt mondod: Már találkoztunk. Mi van? Nem, még nem találkoztunk. Azt mondod: Seungri közeli barátja vagyok. És akkor mi van?" Azt láthatjuk, hogy az embereknek, akik keresik, megközelítik őt, mind céllal teszik, próbálják megvesztegetni, hatni rá - vagyis mind hamisak, mindenki, aki körülveszi akar tőle valamit, és nem azért vannak vele, mert szeretik őt, mint embert. Mégis ki akarna ilyenek között élni?
„Beszéd, riasztó, zár, privát SNS. Minden személyi és közösségi kapcsolatom egyre kisebb és kisebb." Már itt is érződik, hogy énekesünk kezd belefáradni az egészbe, és egyre inkább kevesebb emberrel érintkezik. „Nincs több dráma, csak egyenesen az utolsó epizód" ez a sor alátámasztja, hogy mennyire elege van már szinte mindenből.
„Néha nem tudom, hogy mi igaz, vagy hamis, vagy hogy én ki vagyok." „Mégis ki tudná megőrizni a józan eszét ilyen időkben? Átjár a mentális összeomlás érzete; koncentrálni, odafigyelni!" Egyre inkább azt vesszük észre, hogy a Jiyong körüli dolgok egymás után válnak kétszínűvé, olyannyira, hogy néha már ő maga sem tudja eldönteni, hogy mi valódi, és ebbe kezd beleőrülni.
Azt látjuk, hogy a művész úr egy korrupt, hamis emberekkel és dolgokkal teli világban él, és kezd egyre jobban belefáradni - ezért csak bemutat mindennek és mindenkinek.




Bullshit (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, Teddy, Cawlr, Future Bounce, Choice37)

Őszinte leszek; mikor megláttam a címet, arra számítottam, hogy egy pörgős, a Zutterhoz hasonló hangzásvilágú, főleg rapből álló, káromkodós, olyan GD most megmondja a tutit dalt kapunk majd - nem is csalódtam.
Ha kicsit tüzetesebben vizsgálódunk, elkaphat minket a nosztalgia. Feljebb már előkerült a Zutter: ha egy kicsit odafigyelve hallgatjuk végig a dalt, felfedezhetjük, hogy az alap nagyon is hasonlít az előbb említett számra. Ezen kívül feltűnik a „get your crayon crayon" sor, ami egy az egyben a Crayon c. dalából lett átvéve. De nem is kell egészen eddig a pontig hallgatnunk a dalt, elég az első refrénig eljutnunk, és megcsapja fülünket a „bow wow wow yeippi yo yeippi ye", ami a Coup D'etat dalból lehet ismerős.
„G nem sz@rság, rib@nc, én valódi vagyok (...) tiszta, koreai, limitált kiadás vagyok." A dalszövegben több helyen is fellelhető ehhez hasonló kijelentés - mondhatni önfényezés. "Hol vannak a kutyáim, mi újság? A kutyaház az én házam" A kutya szó sokféleképpen fordítható, és értelmezhető - jelenleg szerintem leginkább helytálló, ha mindenkire kutyaként tekintünk, és közöttünk GD a nagykutya, aki a trendet diktálja.
„Samba, rumba, cha cha, roora" bár kissé hasonlító, mégis nagyon különböző táncok; számomra ez azt szimbolizálja, hogy GD több zenei műfajban is kipróbálta már magát, és a legtöbb össze is jött neki - vagyis bármihez kezd, abban sikeres. Itt ugorjunk egy kicsit vissza a Coup D'etatból átvett sorra, és emlékezzünk az albumborítóra: később azt a képet használta fel, mint a Peaca Minus One lógója, ami még nagyobb súlyt helyez erre az állításra.
„Mi ez a sz@rság? (...) Csináld a gaedarit, gaedarit, LIT!" A gaedari egy tánc, amiben az emberek leginkább leutánozzák egy rák mozgását - akkora trend, hogy még az egészen kicsi gyerekek is tudják. Ez jelképezheti azt, hogy az ő neve is képes ekkora trendeket indítani, még akkor is, ha valójában nincs olyan sok értelmük.
Azt kell, hogy mondjam, ebben a dalban még G-Dragont kapjuk, és nem teljesen Kwon Jiyongot. A sikerről, a hírnévről szól, hangzásvilágilag is beillik a manapság populárisabb dalok közé, fülbemászó, és a szövege egyszerűbb, könnyen énekelhető. Tipikusan sláger-gyanús: nem véletlenül ez az eredeti title track.



Superstar (dalszöveg: G-Dragon Teddy, Jeo Rhee; zene: G-Dragon, Teddy, Joe Rhee, 24, Choice37, Future Bounce, Seo Vonjin)

Azt hiszem, senkinek sem kell a szájába rágni, hogy ki is a szupersztár. Az előző dalban már tisztáztuk, hogy G-Dragon mennyire sikeres, de vajon milyen következményekkel jár ez a siker Kwon Jiyongra nézve? Ne felejtsük el, hogy hiába ért el valami ekkora dolgot, mindennek van árnyoldala.
„Szükségem van..." Egyből ezekkel a szavakkal vágunk neki a dalnak, bár egészen a refrénig nem tudjuk meg, hogy pontosan mire is lesz szükség. „Nagyon sok mindenem van, és még annyi mindent veszíthetek. (...) Nagy ház, szuper autó, pénz, tisztelet, lányok. (...) A házam egy galéria (...), a szöuli kert, az én kertem" és így tovább, egy egész hosszú listát kapunk arról, hogy mi mindene van Kwon Jiyongnak a G-Dragonként elért siker által. De mégis ott lapul az a rossz érzés, az a bizonyos de, hogy igen, az anyagi javakból jól el van látva, de mindenki tudja, hogy nem ezek hordozzák a boldogságot.
„(...) Ahogy gyerekként álmodtam: úgy élek, mint az emberek, akiket régen a TV-ben láttam, mégis valamiért szomorú vagyok, és még mindig magányos." És itt van, amire vártunk: az előadó valóban nem találta meg a felhőtlen boldogságot a sikerben, szomorúnak, magányosnak érzi magát.
„A szívem egy része üres." Számomra ez a legőszintébb és legmagányosabb sor az egész albumon. Összefoglal és elmond annyi dolgot ebbe a pár szóba sűrítve - egyszerűen nem tudok rá mást mondani, mint hogy zseniális! És itt még nem értek véget a dolgok!
„Szükségem van valakire." És itt a válasz, végre tudjuk, hogy mi is kell, mire vágyik már a dal eleje óta Jiyong: egy emberre, valakire, akivel megoszthatja a magányát, aki mellette áll. Azt gondolnánk, hogy van egy csomó ismerőse, barátja, biztosan nem lesz gond! „Nincsen senkim sem." De miért? Mi van azzal a rengeteg emberrel, ismerőssel? Emlékezzünk vissza egy kicsit; ezek az emberek mind akartak tőle valamit, és nem voltak őszintén a barátai.
„Szükségem van valakire. Akárkire. Hello?" Lassan már könyörgésbe váltunk, amit egy tétova, már reményvesztett köszönés követ. Amire nem érkezik válasz.
Az első refrén után ismét az anyagi dolgoknál, majd a munkánál tartunk, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ezek segíthetnek feledni - ám végül megint ott lyukadunk ki, hogy hiába ért el ennyi mindent, a csúcson egyedül van, egy üres szívvel.
„Hello? Van ott valaki?" Ezúttal koreaiul érkezik a hívás. A többnyelvűség a teljes kétségbeesést, a magányosság elől való menekülés vágyát hangsúlyozza. "Senki sem válaszol." Ahogy az várható volt, még így sem válaszol senki Jiyongnak. Vagy mégis?
„Nem, nem vagyok egyedül. Jó, nagyon szép, imádnivaló vagy! Gyengéden, gyengéden gyere ide!" A zene is megváltozik egy kicsit, a dob begyorsul, egy pozitívabb, reménykedőbb végkifejlet tűnik fel mindenki előtt, hogy mégis van ott egy barát, egy jó barát. Ám ekkor a művész észrevesz valamit, ami romba döntheti az egész ábrándokból épült várat. „Ne sírj, miért sírsz? Miért sírunk mindketten?"
A dal hangzása, a refrénben lévő sorok közötti hosszabb szünetek, amikor csak a hangszereket halljuk, a dalszöveg, az egész végtelenül magányos és szomorú. A zene azt az érzetet kelti, hogy ez a magány kitölt mindent, az egész világot. Hihetetlenül mély, és hihetetlenül igaz; számomra ez a legkedvesebb dal az albumon.



  
Untitled 2014 (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, Choice37)

Mi marad a világtól elfordult, barátok nélküli embernek? A szerelem. Hát lássuk, mi újság Kwon Jiyonggal ezen a színtéren. Vajon van valaki, aki enyhít a szenvedésein, és ott van neki? Szerintem már mindenki reménykedik, hogy végre valami pozitívat is kapjunk, de aki hallotta a dalt, az pontosan tudja a választ: nincsen. Volt.
Az Untitled 2014 egy szomorú véget ért szerelmet dolgoz fel. Pontosabban, nem dolgoz fel: „Ha elfelejthetnék mindent, ahogy az idő halad előre (...) nem, igazából, ha a következő életemben találkoznék veled, akkor is beléd szeretnék, csak úgy, mint most." De kezdjük inkább a dal elején!
„Tudom, hogy nehéz és bonyolult visszajönnöd hozzám." Jiyong magát hibáztatja a szakítás miatt. Úgy érzi, rosszul bánt a szerelmével, hogy szinte a lehetetlennel párhuzamos, hogy ismét együtt legyenek, hiszen volt párja „fél újra megsérülni" Jiyongért, ő pedig tudomásul veszi ezt, és úgy tűnik, belenyugszik. „Sírtál a durva szavaim miatt (...) bánom, hogy hátat fordítottam neked." „Könnyedebb számomra meghalni, mint valaha megkapni a megbocsátásodat." Ebből úgy tűnik, mintha teljes mértékben ő lenne a hibás – hiába tudja mindenki, hogy egy kapcsolat két emberen áll vagy bukik, az érzések mégis mióta veszik tudomásul a tényeket?
„Rendben lenne, ha elveszíteném mindenemet, ha így újra láthatnálak akár csak egyszer is." A szavakból áradó lemondás és bánat újabb és újabb tőrdöfés a hallgató - már magánnyal telített - szívébe. Ugyanis arról nincs szó, hogy az előadó valóban el is veszít mindent - nem, úgy tűnik, már feladta a harcot, hogy visszaszerezze a szerelmét.
„Reménykedem a visszatértedben." „A szíved, ami azt mondja, hogy ez itt a vég... nem tudom elhinni." „Te nekem, és én neked, egy olyan szerelem, mint a miénk, nem lesz még egy." Bár úgy nyitott a dal, hogy Jiyong tudja, párja már nem fog visszajönni hozzá, és azt állítja, meg is érti ezt a döntést - most mégis úgy tűnik, nem tudja elengedni a szerelmét.
A dal zárásaként pedig megkapjuk a fenti, első idézetet: még a következő életében is szeretni fogja ezt a személyt. „Sajnálom." „Nem tudom elengedni." Leginkább ezek jellemzik ezt a gyönyörű, szívbemarkoló balladát.
Fontos még megjegyezni, hogy az utolsó pillanatban lett megváltoztatva a title track erre a darabra. Figyelembe véve a körülményeket, a hiányzol, újból látni akarlak érzés átértelmezve nem csak a szerelmének, de Tabinak is egy üzenet. Ahogyan a sajnálom, a megbánás és a csinálhattam volna jobban is érzés is, mert noha nem ő tehet róla, mégiscsak Jiyong a leader, és az egyik tagja majdnem öngyilkos lett: lehetetlen, hogy ne okolja legalább egy kicsit is magát.



Outro - Divina Commedia (dalszöveg: G-Dragon, 8!, Brian Lee, Safe, Frank Dukes; zene: G-Dragon, 8!, Brian Lee, Safe, Frank Dukes)

Összegezzünk: kezdésként egy szupersztárt kaptunk, akinek megvolt mindene, amire csak halandó vágyhat, aki maga a trend, a divat, a neve egyenlő a sikerrel. Végül pedig maradt egy, a világtól elzárkózott, elmondhatatlanul magányos, összetört szívű, megtört ember. Elég nagy zuhanás, nem?
„Nővér! Gyógyíts meg, fizetek neked még többet, a billiárdosod leszek, ha kell. Herceg." Ebből a szabályos könyörgésből árad a kétségbeesett magányosság, és azzal kell szembesülnünk, hogy az egyetlen, ami Jiyongnak még van - a sikerből szerzett pénz - nem használható semmire, és képtelen meggyógyítani magát vele - nem tudja megvásárolni azt, amire szüksége lenne. Ezért végül a közel harminc éves felnőtt férfi az egyetlen emberhez fordul, aki még törődik vele.
„Anya, ne aggódj semmi miatt. Nem vagyok probléma - a megoldás vagyok a problémára." Mégis úgy hangzik, mintha csupán magát győzködné az igazáról, és édesanyjától várná erre a megerősítést.
„Helyes? (Várj!) Helytelen?" Már odáig fajultak a dolgok, hogy Jiyong azt sem tudja eldönteni, hogy mi a helyes, és mi nem. „Nem értem: van egyáltalán bármi értelme, vagy nincs?" Lassan már az élet értelmét is megkérdőjelezi. „Elvesztem, nem érzek semmit, nem érzek semmit."
„Milyen arcot vágok most? Igazából nem is számít, hisz úgyis csak tettetett, csak egy maszk." És úgy tűnik, Jiyongnak valóban kezd elveszni a szeme elől az élet értelme: nincsenek már barátai, elhagyta a szerelme, már nem tud dönteni jó és rossz között, és úgy néz ki, a saját személyisége is kezd homályosulni, hiszen napról napra egy maszkot viselve él tovább. Végül magának is felteszi az ominózus kérdést. „Siker? (...) Voltam már ott - seggnyalás." És ugyanúgy a választ is megadja mind önmagának, mind mindenki másnak. „Helyes? (Kérlek!) Helytelen? (Gyógyíts meg!)"
„Mi mind a saját külön világunkban élünk (a színpadon). A valótlan valósággá válik, Truman show." A Truman show-t Jiyong már egy koncertjén is említette - és gondoljunk bele: ő is kamerák előtt éli az egész életét, noha tudatában van ennek, így könnyűszerrel azonosulhatott a főszereplővel. „Egy egyszerű városlakó, aki énekel, a nemzet színészévé válik." Ezzel is arra céloz, hogy a zene a szenvedélye, mégis egy kirakat-életet él. És az eddigiek alapján levonhatjuk a következtetést, miszerint Jiyongnak már nagyon elege van ebből.
„Érzem az erőt, érzem az ébredő inspirációt. (Divina Commedia) Elvesztem, nem érzek már semmit. (Divina Commedia)" Ezekkel a sorokkal ér véget a dal, és egyben az egész album. Divina Commedia, azaz Isteni színjáték. Megvallom, sokat gondolkoztam, hogy mégis mi köze lehet az Isteni színjátéknak Jiyonghoz és az albumához. Mégis mit tudott a mi jó öreg Dante barátunk, ami így megihlette volna az énekest? Dante művében ugye létezik a Pokol, a Mennyország (ennek részletezésétől tekintsük most el), de nem is ezek az igazán fontosak számunkra, hanem a köztük lévő dolog. A purgatórium, és a purgatóriumi tisztítótűz.
Jiyong ezen az albumon keresztül meggyónt nekünk, rajongóknak, ez az album volt az ő tisztítótüze: nincsen már több kertelés, nincsen már G-Dragon, csak Kwon Jiyong áll előttünk pusztán és leplezetlenül.


MOMOLAND

(Balról jobbra: Yeonwoo, JooE, Ahin, Daisy,
Nancy, Hyebin, Taeha, Jane és Nayun)
MOMOLAND (모모랜드) a Duble Sidekick produceri csapat első lánycsapata, mely 2016-ban alakult meg a "Finding Momoland" túlélő-show keretei között. Debütáló minialbumuk, a "Welcome To MOMOLAND" megjelenésekor a csapat 7 tagból állt, később csatlakozott Daisy és Taeha, így 9 taggal tértek vissza legközelebb.

➞ Nevük jelentése: A csapat nevét Michael Ende német író, "Momo" című műve ihlette. A könyv főhősnője, Momo a szürke, modern világ ellen küzd, hogy újra boldogságot és reményt hozzon az emberek lelkébe.

Debütálás dátuma2016. november 10.
ÜgynökségDublekick Company
KiáltásukGet your ticket! Hello, we are MOMOLAND!

HIVATALOS:
Tagok
Diszkográfia
Videográfia


Szablon wykonała Sasame Ka z Ministerstwo Szablonów
CREDITS
Png Pattern