Act III: M.O.T.T.E London - My k-blog

2017. október 2., hétfő

Act III: M.O.T.T.E London


Sziasztok!~
 Végtelenül nagy élményben lehetett részem, hiszen a YG Ent. és a K-pop vezérfigurájaként, sokszor azok királyaként emlegetett G-Dragon koncertjére látogathattam el 2017. szeptember 24-én, Londonban.
 Magát a koncertet a Live Nation szervezte, helyszínként pedig a Wembley Arena szolgált, ami Londonban a második legnagyobb zárt terű arénának számít. Számomra rendkívül különleges volt, egyrészről, mivel az eddigi koncertek közül, amiken részt vettem, ez a helyszín bizonyult a legnagyobbnak, másrészről pedig G-Dragon nem csupán az első BIGBANG tag volt, akit jobban megszerettem, de a koreai zene világába is részben általa csöppentem bele, mondhatni egyike a legelső kedvenceimnek. Éppen ezért, még ha nem is tudok minden lépéséről, életének apróbb mozzanatáról, zenei munkásságával mindig igyekszem lépést tartani, amennyire csak tudok. Azt hiszem sok rajongó tudja, mire gondolok, amikor azt mondom, hogy igen mély benyomást keltett bennem Jiyong, amikor először hallottam, láttam.
 A munkával eltelt nyár fáradalmai tehát abszolút megtérültek, hiszen egy újabb bakancslistás elemet pipálhattam ki. Annyira kihagyhatatlan esélynek gondoltam azt, hogy Jiyong eljött Európába, hogy tudtam, hogy ha nem is lesz zökkenőmentes a kijutás, meg kell valahogy oldanom.
 Nem fogok hazudni, voltak elvárásaim. Több BIGBANG, G-Dragon és más YG Family fellépést látva azonban elég nehéz lett volna ezek nélkül elindulni, hiszen a show, amit elénk tárnak mindig látványban gazdag és magas színvonalú. Ezeket az elvárásokat szerintem egy díszes masnival átkötve dobhattam volna ki egy kukába a koncert után.

Ha olvastatok tőlem más beszámolót is, talán emlékezhettek, hogy általában időrendben haladok, de ezt most kicsit mesélősebbre fogtam. A fotóim sajnos nem a legjobbak, de igyekeztem a vállalhatóbbakat kiválogatni... :')

Lássuk is, hogyan zajlott!

a Wembley Arena belső tere; a koncerten a középső részen
álló szektorok voltak, székek nélkül (nem saját fotó)
Én 'General Standing' jegyet szereztem. Az álló jeggyel rendelkezők álltak a középső téren, ami további két szektorra volt osztva: elöl álltak a VIP jegyesek, mögöttük pedig mi. Én körülbelül a második sorban állhattam, közel a kordonhoz, így szerencsére nem adódott túl sok problémám a kilátással.

a banner, amit kaptunk

A Wembley Arena metróval jól megközelíthető volt, a nagyobb gondot az okozta, hogy a Wembley Stadionban meccs volt aznap, így óriási embertömegeken kellett magunkat átküzdeni. A várakozás azt hiszem három irányból indult meg és annak ellenére, hogy nem volt hivatalos sorszámosztás, voltak rajongók, akik vállalták, hogy valamennyire mégis megpróbálnak rendet tartani. Le a kalappal előttük!



Alapvetően jó vélemény alakult ki bennem a VIP-król, a sorakozás szép nyugodtan történt és jókat lehetett beszélgetni, viccelődni a többiekkel. Az egy másik történet, hogy amint beértünk az arénába, megindult a lökdösődés, különösen akkor durvult el a helyzet egy kicsit, amikor a közelemben egy lány körülbelül a harmadik dalnál már nem bírta elviselni a szűkös helyet és felmelegedett levegőt, így akaratán kívül ugyan, de könnyített magán. Akkor egy kicsit szétugrottak az emberek körülötte, odasiettek a security guardok, illetve, akkor is megőrültek egy kicsit (nagyon) az emberek a General Standing szektor első sorában, amikor Jiyong leugrott a színpadról az encore-nál. Noha tőlünk igen messze volt, egy-két ember késztetést érzett arra, hogy arrébb fúrja magát... Nem tudom, hogy mire számítottak. Volt egy aranyos incidensem, amikor kaptam egy olyan lökést az egyik oldalamról, hogy mire összekapartam magam, olyan pozícióban tudtam megállni, hogy először alig tudtam letenni a bal lábamat. Mindezt mégis félretéve, nem volt olyan súlyos a helyzet, mint a hongkongi állomáson, ahol a koncertet hamarabb be is fejezte Jiyong az ájulásokat eredményező lökdösődések miatt. :(



A kapunyitás azt hiszem 18:30-ra volt kiírva, a kezdés pedig 20:00-ra. Amint beléptünk, a színpadot már vörös fények világították meg. Szinte kiáltotta, hogy ez Kwon Jiyong!



A várakozás alatt Krunk promóciós videók mentek, majd GD klipek kerültek vetítésre, amik igen jól megalapozták a hangulatot. A tér annyira hirtelen telt meg, olyan sokan voltunk, hogy teljesen elképedtem. Amikor megindult a végső visszaszámlálás, már mindenki izgatottan várakozott. A telefonkamerák a magasba lendültek, a vörös fényekben úszó színpadon pedig egy ismerős alak jelent meg: Kwon Jiyong!



Amikor már az elsötétült nézőteret az aranysárga lightstickek világították be, egyszerűen kirázott a hideg, elöntött valami pozitív töltetű borzongás –az est folyamán többször is. Egy gyönyörű óceán volt. Talán nem a legnagyobb, amit Jiyong valaha maga előtt láthatott, de én a legszebbnek éltem meg, mert tudtam, hogy én is egy vagyok a sok kis sárga fényecskéből. Eszembe jutott, amikor évekkel korábban a "Crayon" és a "One of a Kind"-ra ráztam magam otthon és csak tátott szájjal néztem az előadásokat a képernyőn, miközben a hideg rázott. Annyira örültem, amikor nővéremtől anno Karácsonykor egy Jiyong-os bögrét kaptam ajándékba, mintha valami ereklye lett volna, de sohasem gondoltam volna, hogy azt az előadót, aki kávézás közben mosolygott vissza rám, valaha élőben fogom látni. Tudjátok, ez amolyan trashy fangirl feeling. ㅠㅠ

próbáltam a lightstickem nagyon Tumblr-módon lekapni...
(t
öbb, inkább kevesebb sikerrel ㅋ)
Nagyon meglepett, hogy milyen kevés szünetet tartott a koncert közben, mivel egyedül szerintem sokkal nehezebb megteremteni a hangulatot vagy a kapcsolatot a közönséggel és közben táncolni, énekelni. Biztosan kimerült volt a folytonos utazástól, ami hiába része egy turnénak, mégis megterhelő. Teljesen szürreális volt, ahogy a slágerei új életre keltek a színpadon. Az élő hangszeres kíséret egy teljesen különleges, új köntösbe bújtatta a dalokat. Azt hiszem 10 táncosa volt és noha szerintem sokan reménykedtünk, hogy a Kwon ikrek is köztük lesznek, ez sajnos nem így történt, hiszen az ikrek a Sechs Kies 20. évfordulós koncertjén léptek fel. ㅠㅠ


Ki kell emelnem, hogy a vizuális hatás elsőosztályú volt. A színpad felépítése az egyszerűbbek közé tartozott, de úgy érzem, hogy kihozták belőle a maximumot. Nagyon tetszett, ahogyan a fényekkel játszottak, hatásosak voltak a tűzijátékok és tüzes effektek, de a kedvencem mégis a "Black" volt. A "Black"-nél két függönyszerű elem lógott, amik mögött a képernyőn látható, ahogyan lányok lógnak. A csavar az volt, hogy a függöny és kivetítő közt egy-egy is táncos is valóban ott lógott! Annyira csodálkoztam, hogy alig tudtam levenni róluk a szemem.

Black
Nagyon tetszettek még a Peaceminusone logós zászlók, illetve, amikor a "BULLSHIT" környékén hirtelen félig fehér, félig piros zászlókat engedtek le. Nem voltak túlbonyolítva ezek a díszek, eszközök, de mégis mindegyik hatásos volt, jól volt időzítve és tökéletesen kiegészítette az előadásokat. Számomra talán a "Crooked" volt a koncert csúcspontja. Ott a színpadon úgy éltem meg, mintha életre kelt volna az a dal, mintha megszólított volna mindannyiunkat. Külön érdekesség, hogy a számhoz készült klip is Londonban készült. Konfettizápor hullott, ami nagyon-nagyon tetszett a közönségnek! Alig bírtam lehámozni magamról a sok-sok konfettit, de egy másodpercig sem bántam.


Divina Commedia
Szerintem mindenki hallotta vagy látta már azokat a bizonyos videókat, amiket félúton vetítettek le. Szörnyen megható volt, ahogyan barátai, szülei Jiyong-ról beszéltek. A domináns vörös színen kívül egy másik koncepciót is követett a koncert. Egy kicsit arról is szólt, ahogyan Jiyong keresi, megtalálja önmagát, mindezt elénk tárva. Az egész annyira személyesnek és őszintének hatott. Nagyon tetszett, amikor a közönség elkezdte a nevét kántálni, ő pedig szerényen fogadta azt is. A meghajláskor igen mélyre hajolt és sokáig, szinte úgy oldalazott le a színpadról. Tapsot kért a táncosoknak és a hangszeren játszó előadóinak is, akik szintén vörös ruhákat viseltek! Végig alázattal fogadta az éljenzéseket és rendkívül őszintén, nyíltan beszélt (végig angolul és igen jól!).


Ez az ő igazi bája, a visszahúzódó Jiyong, aki éppen erőteljes vagy gyengéd érzelmekkel teli előadásokat hoz nekünk, de amikor elhalkul a zene, egy hálás, szerény, sőt, játékos emberré változik. Az az érzésem támadt, mintha tényleg megismerhettünk volna őt, még úgy is, hogy ő a színpadon állt és kordon, embertömegek választottak el bennünket. A koncert óta csak még jobban felnézek rá és még jobban megszerettem őt. Teljesen más volt, mint gondoltam, de a legjobb értelemben. Jiyong vörös festése olyan friss volt, hogy még az izzadtsága is vörös volt. Csak ő tudott olyan stílusosan izzadni... komolyan. A mosolyától szerintem olvadni lehetett, de egy biztos: kell rá egy pár plusz kiló! ㅠㅠ




Előadott dalok listája: (nem tökéletes sorrendben)
*VCR - ACT I: G-Dragon*
 Heartbreaker
 Breathe
 A Boy
 But I Love U
 Obsession
*VCR - ACT II: G-Dragon vs. Kwon Jiyong*
 Going Crazy
 ONE OF A KIND
 R.O.D
 That XX
 Black
 Missing You
 Who You?
 I Love It
 Today
 CRAYON
 Super Star
*VCR - ACT III: Kwon Jiyong*
 Middle Fingers-Up
 Bullshit
 Divina Commedia
 Crooked
 This Love
*Encore*
 Untitled, 2014


A hétvégém határozottan eseménydús volt, a koncerten kívül is szuper élményekkel tértem haza. Nagyon örülök, hogy a családom segített az utazásomban, illetve nagy szerencsémre, a nővérem is segített eligazodni. :3

Egy valóra vált álom volt őt élőben hallgatni, látni, együtt a sok-sok VIP-vel. Nagyon hálás vagyok neki, hogy eljött Európába, hiszen így, ha nem is az összes, de rengeteg VIP-nak adódott lehetősége, hogy láthassa őt, mielőtt szép lassan bevonulna a katonaságba. Azt hiszem, nem hiába tekintenek rá újítóként, ikonként, inspirációként. Felejthetetlen élményként tekint erre az estére és hálával fogok erre emlékezni!

♡ Rina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése