G-Dragon - Kwon Jiyong albumkritika

 

2017. június 8-án kijött G-Dragon Kwon Jiyong c. albuma. Előzetesen elárulták, hogy ez az eddigi legszomorúbb hangzású albuma, ám ez több egyszerű szomorúságnál - számomra ez az album kegyetlenül őszinte és valóban, szomorú, de leginkább magányos. Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mióta kijött folyamatosan a lejátszási listámon vannak a dalok, és teljesen rongyossá hallgattam már őket - és egyszerűen annyi gondolatot szültek bennem, olyan érzéseket ébresztettek fel, amiket muszáj leírnom. Szóval üdvözlet mindenkinek, a Kwon Jiyong album kritikáját/ajánlóját/elemzését olvashatjátok: nem igazán tudom, minek nevezzem.

!! Nem vagyok profi, az alább leírt dolgok mind saját gondolatok, az összes csupán feltételezés, spekuláció, senki ne vegye készpénznek, hogy valóban úgy is van, mint ahogy azt én képzelem! Az alábbiak csak a saját szubjektív ötletek, illetve, hogy számomra mit is jelentenek ezek a számok. Továbbá: a fordítások vegyesen angol, koreai forrásból készültek, a magyarosítás minden esetben saját munka. És mivel nem nagyon beszélek koreaiul, esetlegesen előfordulhatnak félrefordítások, bár nagyon igyekeztem ezeknek az elkerülésére. !!

Intro - Middle Fingers Up (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, 24, Kush)

Az első dal az albumon a Middle Fingers Up címet viseli. Már ebből is következtethetünk kicsit a dal üzenetére; a felemelt középső ujj egy elég egyértelmű nemzetközi jelzés. Nézzük meg egy kicsit jobban!

Az első pár másodpercben csak egy zongorát hallunk, ám az is eléggé sztoikus; egymás után ugyanazokat a hangokat ütik le párszor, aztán egy másikat, és így tovább. Nem kell sokat várnunk, és megérkezik a dob és a többi hangszer is, hasonló ütemmel, mint a zongora: ez pedig végigkísér bennünket majdnem négy percen keresztül. Számomra a dal hangzása a belefáradtság érzetét kelti, mintha az előadójának elege lenne az egész világból.

A szám egyből a refrénnel indít - vessünk hát egy pillantást a dalszövegre! „Peace Minus One, mindenki, középső ujjakat fel!" Mint azt tudjuk, a Peace Minus One GD divatmárkája - ez esetben akár magával az énekessel is azonosíthatjuk. Felszólít minket, hallgatókat, hogy mutassuk fel az ujjainkat, ahogyan azt ő maga is teszi - de vajon miért akar bemutatni a világnak?

„A botrányai ennek a jól nevelt keleti országnak, olyan tiszta - a legutóbbi összeesküvés nagyszerű volt!" Már ebből a mondatból is csöpög a gúny, ám ezt tetőzve a „jól nevelt keleti ország" fordítható „kelet rabszolga országának" is. Gondoljunk csak a nemrég lezajlott választásokra és annak okára - teljesen érthető, hogy G-Dragonnak elege van a politikai korruptságból.

„Azt mondod: Már találkoztunk. Mi van? Nem, még nem találkoztunk. Azt mondod: Seungri közeli barátja vagyok. És akkor mi van?" Azt láthatjuk, hogy az embereknek, akik keresik, megközelítik őt, mind céllal teszik, próbálják megvesztegetni, hatni rá - vagyis mind hamisak, mindenki, aki körülveszi akar tőle valamit, és nem azért vannak vele, mert szeretik őt, mint embert. Mégis ki akarna ilyenek között élni?

„Beszéd, riasztó, zár, privát SNS. Minden személyi és közösségi kapcsolatom egyre kisebb és kisebb." Már itt is érződik, hogy énekesünk kezd belefáradni az egészbe, és egyre inkább kevesebb emberrel érintkezik. „Nincs több dráma, csak egyenesen az utolsó epizód" ez a sor alátámasztja, hogy mennyire elege van már szinte mindenből.

„Néha nem tudom, hogy mi igaz, vagy hamis, vagy hogy én ki vagyok." „Mégis ki tudná megőrizni a józan eszét ilyen időkben? Átjár a mentális összeomlás érzete; koncentrálni, odafigyelni!" Egyre inkább azt vesszük észre, hogy a Jiyong körüli dolgok egymás után válnak kétszínűvé, olyannyira, hogy néha már ő maga sem tudja eldönteni, hogy mi valódi, és ebbe kezd beleőrülni.

Azt látjuk, hogy a művész úr egy korrupt, hamis emberekkel és dolgokkal teli világban él, és kezd egyre jobban belefáradni - ezért csak bemutat mindennek és mindenkinek.

Bullshit (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, Teddy, Cawlr, Future Bounce, Choice37)

Őszinte leszek; mikor megláttam a címet, arra számítottam, hogy egy pörgős, a Zutterhoz hasonló hangzásvilágú, főleg rapből álló, káromkodós, olyan GD most megmondja a tutit dalt kapunk majd - nem is csalódtam.

Ha kicsit tüzetesebben vizsgálódunk, elkaphat minket a nosztalgia. Feljebb már előkerült a Zutter: ha egy kicsit odafigyelve hallgatjuk végig a dalt, felfedezhetjük, hogy az alap nagyon is hasonlít az előbb említett számra. Ezen kívül feltűnik a „get your crayon crayon" sor, ami egy az egyben a Crayon c. dalából lett átvéve. De nem is kell egészen eddig a pontig hallgatnunk a dalt, elég az első refrénig eljutnunk, és megcsapja fülünket a „bow wow wow yeippi yo yeippi ye", ami a Coup D'etat dalból lehet ismerős.

„G nem sz@rság, rib@nc, én valódi vagyok (...) tiszta, koreai, limitált kiadás vagyok." A dalszövegben több helyen is fellelhető ehhez hasonló kijelentés - mondhatni önfényezés. "Hol vannak a kutyáim, mi újság? A kutyaház az én házam" A kutya szó sokféleképpen fordítható, és értelmezhető - jelenleg szerintem leginkább helytálló, ha mindenkire kutyaként tekintünk, és közöttünk GD a nagykutya, aki a trendet diktálja.

„Samba, rumba, cha cha, roora" bár kissé hasonlító, mégis nagyon különböző táncok; számomra ez azt szimbolizálja, hogy GD több zenei műfajban is kipróbálta már magát, és a legtöbb össze is jött neki - vagyis bármihez kezd, abban sikeres. Itt ugorjunk egy kicsit vissza a Coup D'etatból átvett sorra, és emlékezzünk az albumborítóra: később azt a képet használta fel, mint a Peaca Minus One lógója, ami még nagyobb súlyt helyez erre az állításra.

„Mi ez a sz@rság? (...) Csináld a gaedarit, gaedarit, LIT!" A gaedari egy tánc, amiben az emberek leginkább leutánozzák egy rák mozgását - akkora trend, hogy még az egészen kicsi gyerekek is tudják. Ez jelképezheti azt, hogy az ő neve is képes ekkora trendeket indítani, még akkor is, ha valójában nincs olyan sok értelmük.

Azt kell, hogy mondjam, ebben a dalban még G-Dragont kapjuk, és nem teljesen Kwon Jiyongot. A sikerről, a hírnévről szól, hangzásvilágilag is beillik a manapság populárisabb dalok közé, fülbemászó, és a szövege egyszerűbb, könnyen énekelhető. Tipikusan sláger-gyanús: nem véletlenül ez az eredeti title track.

Superstar (dalszöveg: G-Dragon Teddy, Jeo Rhee; zene: G-Dragon, Teddy, Joe Rhee, 24, Choice37, Future Bounce, Seo Vonjin)

Azt hiszem, senkinek sem kell a szájába rágni, hogy ki is a szupersztár. Az előző dalban már tisztáztuk, hogy G-Dragon mennyire sikeres, de vajon milyen következményekkel jár ez a siker Kwon Jiyongra nézve? Ne felejtsük el, hogy hiába ért el valami ekkora dolgot, mindennek van árnyoldala.

„Szükségem van..." Egyből ezekkel a szavakkal vágunk neki a dalnak, bár egészen a refrénig nem tudjuk meg, hogy pontosan mire is lesz szükség. „Nagyon sok mindenem van, és még annyi mindent veszíthetek. (...) Nagy ház, szuper autó, pénz, tisztelet, lányok. (...) A házam egy galéria (...), a szöuli kert, az én kertem" és így tovább, egy egész hosszú listát kapunk arról, hogy mi mindene van Kwon Jiyongnak a G-Dragonként elért siker által. De mégis ott lapul az a rossz érzés, az a bizonyos de, hogy igen, az anyagi javakból jól el van látva, de mindenki tudja, hogy nem ezek hordozzák a boldogságot.

„(...) Ahogy gyerekként álmodtam: úgy élek, mint az emberek, akiket régen a TV-ben láttam, mégis valamiért szomorú vagyok, és még mindig magányos." És itt van, amire vártunk: az előadó valóban nem találta meg a felhőtlen boldogságot a sikerben, szomorúnak, magányosnak érzi magát.

„A szívem egy része üres." Számomra ez a legőszintébb és legmagányosabb sor az egész albumon. Összefoglal és elmond annyi dolgot ebbe a pár szóba sűrítve - egyszerűen nem tudok rá mást mondani, mint hogy zseniális! És itt még nem értek véget a dolgok!

„Szükségem van valakire." És itt a válasz, végre tudjuk, hogy mi is kell, mire vágyik már a dal eleje óta Jiyong: egy emberre, valakire, akivel megoszthatja a magányát, aki mellette áll. Azt gondolnánk, hogy van egy csomó ismerőse, barátja, biztosan nem lesz gond! „Nincsen senkim sem." De miért? Mi van azzal a rengeteg emberrel, ismerőssel? Emlékezzünk vissza egy kicsit; ezek az emberek mind akartak tőle valamit, és nem voltak őszintén a barátai.

„Szükségem van valakire. Akárkire. Hello?" Lassan már könyörgésbe váltunk, amit egy tétova, már reményvesztett köszönés követ. Amire nem érkezik válasz.

Az első refrén után ismét az anyagi dolgoknál, majd a munkánál tartunk, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ezek segíthetnek feledni - ám végül megint ott lyukadunk ki, hogy hiába ért el ennyi mindent, a csúcson egyedül van, egy üres szívvel.

„Hello? Van ott valaki?" Ezúttal koreaiul érkezik a hívás. A többnyelvűség a teljes kétségbeesést, a magányosság elől való menekülés vágyát hangsúlyozza. "Senki sem válaszol." Ahogy az várható volt, még így sem válaszol senki Jiyongnak. Vagy mégis?

„Nem, nem vagyok egyedül. Jó, nagyon szép, imádnivaló vagy! Gyengéden, gyengéden gyere ide!" A zene is megváltozik egy kicsit, a dob begyorsul, egy pozitívabb, reménykedőbb végkifejlet tűnik fel mindenki előtt, hogy mégis van ott egy barát, egy jó barát. Ám ekkor a művész észrevesz valamit, ami romba döntheti az egész ábrándokból épült várat. „Ne sírj, miért sírsz? Miért sírunk mindketten?"

A dal hangzása, a refrénben lévő sorok közötti hosszabb szünetek, amikor csak a hangszereket halljuk, a dalszöveg, az egész végtelenül magányos és szomorú. A zene azt az érzetet kelti, hogy ez a magány kitölt mindent, az egész világot. Hihetetlenül mély, és hihetetlenül igaz; számomra ez a legkedvesebb dal az albumon.

  

Untitled 2014 (dalszöveg: G-Dragon; zene: G-Dragon, Choice37)

Mi marad a világtól elfordult, barátok nélküli embernek? A szerelem. Hát lássuk, mi újság Kwon Jiyonggal ezen a színtéren. Vajon van valaki, aki enyhít a szenvedésein, és ott van neki? Szerintem már mindenki reménykedik, hogy végre valami pozitívat is kapjunk, de aki hallotta a dalt, az pontosan tudja a választ: nincsen. Volt.

Az Untitled 2014 egy szomorú véget ért szerelmet dolgoz fel. Pontosabban, nem dolgoz fel: „Ha elfelejthetnék mindent, ahogy az idő halad előre (...) nem, igazából, ha a következő életemben találkoznék veled, akkor is beléd szeretnék, csak úgy, mint most." De kezdjük inkább a dal elején!

„Tudom, hogy nehéz és bonyolult visszajönnöd hozzám." Jiyong magát hibáztatja a szakítás miatt. Úgy érzi, rosszul bánt a szerelmével, hogy szinte a lehetetlennel párhuzamos, hogy ismét együtt legyenek, hiszen volt párja „fél újra megsérülni" Jiyongért, ő pedig tudomásul veszi ezt, és úgy tűnik, belenyugszik. „Sírtál a durva szavaim miatt (...) bánom, hogy hátat fordítottam neked." „Könnyedebb számomra meghalni, mint valaha megkapni a megbocsátásodat." Ebből úgy tűnik, mintha teljes mértékben ő lenne a hibás – hiába tudja mindenki, hogy egy kapcsolat két emberen áll vagy bukik, az érzések mégis mióta veszik tudomásul a tényeket?

„Rendben lenne, ha elveszíteném mindenemet, ha így újra láthatnálak akár csak egyszer is." A szavakból áradó lemondás és bánat újabb és újabb tőrdöfés a hallgató - már magánnyal telített - szívébe. Ugyanis arról nincs szó, hogy az előadó valóban el is veszít mindent - nem, úgy tűnik, már feladta a harcot, hogy visszaszerezze a szerelmét.

„Reménykedem a visszatértedben." „A szíved, ami azt mondja, hogy ez itt a vég... nem tudom elhinni." „Te nekem, és én neked, egy olyan szerelem, mint a miénk, nem lesz még egy." Bár úgy nyitott a dal, hogy Jiyong tudja, párja már nem fog visszajönni hozzá, és azt állítja, meg is érti ezt a döntést - most mégis úgy tűnik, nem tudja elengedni a szerelmét.

A dal zárásaként pedig megkapjuk a fenti, első idézetet: még a következő életében is szeretni fogja ezt a személyt. „Sajnálom." „Nem tudom elengedni." Leginkább ezek jellemzik ezt a gyönyörű, szívbemarkoló balladát.

Fontos még megjegyezni, hogy az utolsó pillanatban lett megváltoztatva a title track erre a darabra. Figyelembe véve a körülményeket, a hiányzol, újból látni akarlak érzés átértelmezve nem csak a szerelmének, de Tabinak is egy üzenet. Ahogyan a sajnálom, a megbánás és a csinálhattam volna jobban is érzés is, mert noha nem ő tehet róla, mégiscsak Jiyong a leader, és az egyik tagja majdnem öngyilkos lett: lehetetlen, hogy ne okolja legalább egy kicsit is magát.

Outro - Divina Commedia (dalszöveg: G-Dragon, 8!, Brian Lee, Safe, Frank Dukes; zene: G-Dragon, 8!, Brian Lee, Safe, Frank Dukes)

Összegezzünk: kezdésként egy szupersztárt kaptunk, akinek megvolt mindene, amire csak halandó vágyhat, aki maga a trend, a divat, a neve egyenlő a sikerrel. Végül pedig maradt egy, a világtól elzárkózott, elmondhatatlanul magányos, összetört szívű, megtört ember. Elég nagy zuhanás, nem?

„Nővér! Gyógyíts meg, fizetek neked még többet, a billiárdosod leszek, ha kell. Herceg." Ebből a szabályos könyörgésből árad a kétségbeesett magányosság, és azzal kell szembesülnünk, hogy az egyetlen, ami Jiyongnak még van - a sikerből szerzett pénz - nem használható semmire, és képtelen meggyógyítani magát vele - nem tudja megvásárolni azt, amire szüksége lenne. Ezért végül a közel harminc éves felnőtt férfi az egyetlen emberhez fordul, aki még törődik vele.

„Anya, ne aggódj semmi miatt. Nem vagyok probléma - a megoldás vagyok a problémára." Mégis úgy hangzik, mintha csupán magát győzködné az igazáról, és édesanyjától várná erre a megerősítést.

„Helyes? (Várj!) Helytelen?" Már odáig fajultak a dolgok, hogy Jiyong azt sem tudja eldönteni, hogy mi a helyes, és mi nem. „Nem értem: van egyáltalán bármi értelme, vagy nincs?" Lassan már az élet értelmét is megkérdőjelezi. „Elvesztem, nem érzek semmit, nem érzek semmit."

„Milyen arcot vágok most? Igazából nem is számít, hisz úgyis csak tettetett, csak egy maszk." És úgy tűnik, Jiyongnak valóban kezd elveszni a szeme elől az élet értelme: nincsenek már barátai, elhagyta a szerelme, már nem tud dönteni jó és rossz között, és úgy néz ki, a saját személyisége is kezd homályosulni, hiszen napról napra egy maszkot viselve él tovább. Végül magának is felteszi az ominózus kérdést. „Siker? (...) Voltam már ott - seggnyalás." És ugyanúgy a választ is megadja mind önmagának, mind mindenki másnak. „Helyes? (Kérlek!) Helytelen? (Gyógyíts meg!)"

„Mi mind a saját külön világunkban élünk (a színpadon). A valótlan valósággá válik, Truman show." A Truman show-t Jiyong már egy koncertjén is említette - és gondoljunk bele: ő is kamerák előtt éli az egész életét, noha tudatában van ennek, így könnyűszerrel azonosulhatott a főszereplővel. „Egy egyszerű városlakó, aki énekel, a nemzet színészévé válik." Ezzel is arra céloz, hogy a zene a szenvedélye, mégis egy kirakat-életet él. És az eddigiek alapján levonhatjuk a következtetést, miszerint Jiyongnak már nagyon elege van ebből.

„Érzem az erőt, érzem az ébredő inspirációt. (Divina Commedia) Elvesztem, nem érzek már semmit. (Divina Commedia)" Ezekkel a sorokkal ér véget a dal, és egyben az egész album. Divina Commedia, azaz Isteni színjáték. Megvallom, sokat gondolkoztam, hogy mégis mi köze lehet az Isteni színjátéknak Jiyonghoz és az albumához. Mégis mit tudott a mi jó öreg Dante barátunk, ami így megihlette volna az énekest? Dante művében ugye létezik a Pokol, a Mennyország (ennek részletezésétől tekintsük most el), de nem is ezek az igazán fontosak számunkra, hanem a köztük lévő dolog. A purgatórium, és a purgatóriumi tisztítótűz.

Jiyong ezen az albumon keresztül meggyónt nekünk, rajongóknak, ez az album volt az ő tisztítótüze: nincsen már több kertelés, nincsen már G-Dragon, csak Kwon Jiyong áll előttünk pusztán és leplezetlenül.